Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Nassolás a Naschmarkt-on

2012.03.17

Bécs belvárosában van egy piac, ahol szinte minden kapható, amire egy ínyenc vágyhat. Nem csak a mi éghajlatunkon honos termények, de a nagyvilág távoli helyeiről származó egzotikus zöldségek és gyümölcsök is vannak. Több standon árulnak olyan előételeket, falatokat, amelyekkel gazdag büféasztalt varázsolhatunk otthon: többfajta olajbogyó, grillezett – és extraként sajttal, mandulával töltött – zöldségek, marinált articsóka, padlizsán stb., többféle zöldségkrém – még felsorolni sem tudom. Nagyon sok pultnál lehet kóstolgatni is; kérni sem kell, az eladók már nyújtják a villára szúrt falatkákat a nézelődőknek.

 kollazss.jpg

A hentesáru is lenyűgöző, csakúgy, mint a halak és a tenger gyümölcseinek választéka.

Magvak, lisztek, egzotikus fűszerek, virágok …, ó, ha a tizede lenne ennek a választéknak a mi piacunkon is!

Ezen kívül remek kis bisztrókban, éttermekben falatozhatunk indiaitól japánig vagy akár a hagyományos osztrákig.

Ami az én érdeklődésemet felcsigázta, az ezúttal az osztriga volt. Még soha nem ettem, itt pedig több helyen is kínáltak frisset, jobb hely és alkalom nem is adódhatott volna, hogy végre megkóstoljam ezt az ínyencséget.

Bementünk hát az egyik étterembe, és én rögtön el is mondtam a pincérnőnek, hogy most ennék először osztrigát.  Nagyon kedves volt, elmondta, hogy egyet is felszolgálnak. A három különböző fajta közül – volt egy francia és két holland – a franciát ajánlotta kezdetnek.

Leültünk, és hamarosan érkezett is egy jéggel borított tálon a már felbontott osztriga (örültem, hogy nem nekem kell a bontókéssel is bajlódnom), mellette természetesen citrom.

Férjem, aki már korábban is evett ilyent, megmutatta, hogyan kell ügyesen elfogyasztani.

p1150920s.jpg

Először csak megszagoltam: egyből a tenger partjára képzeltem magam, éreztem azt a sós, semmivel sem összetéveszthető illatot, amit annyira szeretek. Semmi furcsa illata nem volt, csakis a sós tengerillat. Cseppentettem rá kevés citromot és már csúsztattam is a számba. Valami fantasztikus íze volt, leírhatatlan, és miközben rágtam és ízlelgettem, egyre erősebben a tengernél éreztem magam.

Ezek után bátran kértem még néhány darabot, kár, hogy hazahozni nem lehetett belőle – ez csakis frissen jó!

 

Egy ilyen remek előétel után egy japán éttermecskébe tértünk be szusizni. Az étlapot böngészve láttam, hogy van pl. mangószósszal meglocsolt tekercs is, de ezt azért nem mertem bevállalni. A többféle szusitál közül végül én a Lady, férjem a Gentleman fantázianevűt választottuk. Miután a pincér felvette a rendelést, egy percen belül vissza is tért egy kis tálkával, rajta pedig két darab mangószósszal locsolt szusi ! Ez egyébként a következőképpen nézett ki: egy ropogós bundában kisütött garnéla volt algalapba csavarva, ezen körben volt a rizs, a tetején még egy vékony szelet lazac, szezámmaggal megszórva és azzal a bizonyos mangószósszal leöntve. Hát mit ne mondjak, remek kombináció volt! A megrendelt ételünk előtt kaptunk még egy tálka misolevest is, majd pedig érkezett a főfogás: többféle szusi, makitekercs, ropogós tésztában sült rák, hozzá külön tálkában garnélasaláta.

 

kollazs2s.jpg

 

A halak nagyon frissek és finomak voltak, és ami még feltűnt, hogy az avokádó is sokkal ízletesebb volt, mint amilyent én itthon szoktam venni.

A menü végén kaptunk még egy kis japános desszertet is: egy tálka kókusztej, benne tapioka-gyöngyök – hát, ilyent sem ettem még, finom volt ugyan, de szerintem a mi desszertjeink azért sokkal királyabbak!

 

Szerettünk volna még egy kis indiai ételt is enni – volt egy szimpatikus indiai bisztró is -, de az majd már a következő alkalomra marad.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.